Felvételi (7. évfolyam)

Kreatív szövegalkotás

III. Érvelő szövegek 2.

Vita a televíziózásról
1. szöveg

Jó esetben a televízió a család együttes kikapcsolódását és szórakozását szolgálja. Sajnos nagyon gyakran ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk; minél több időt tölt valaki a TV előtt, annál kevesebbet beszélget a családtagjaival és barátaival, annál kevesebbet olvas, játszik fantáziajátékokat vagy szaladgál a kertben.

2. szöveg

- A civilizáció áldásait nem kötelező elfogadnunk, a legtöbb készüléken található kikapcsoló gomb is, tehát a választás szabadsága elvileg adott.

- A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a szabadság elvi, a többség nem él vele. Annak idején egy nyugatnémet kísérletben önként jelentkező családoktól elvitték a televíziót, és ezért fizettek nekik. Először nagy terveket szőttek: most majd újra horgászunk, biciklizünk, kirándulunk, elolvassuk a könyvkupacot; de amikor elvitték a televíziót, mindezt nem csinálták, hanem lefeküdtek és depressziósok lettek, fájt a fejük, rosszul érezték magukat - azaz elvonási tünetek jelentkeztek. Kiderült: a televízió függőséget okoz, akár a kábítószer.

3. szöveg
Interjú egy kisgyerekkel
R.: - Te szoktál tévét nézni, Fruzsina?
- Ühm. Hát nem elég sokat.
R.: - Kevesebbet, mint szeretnél?
- Ühm.
R.: - Mennyit szoktál nézni?
- Hát például este megnézem a Barátok köztöt, az egy érdekes film.
R.: - És még mit szoktál nézni?
- Reklámokat, a reklámok a kedvenceim, mert olyan hosszúak, mint a filmek
például és olyan reklám is van, hogy már van CD-n és kazettán. Tényleg.
R.: - Remélem, azért nem veszed meg.
- Dehogyis.
R.: - Naponta körülbelül mennyit nézel te tévét, meg tudod mondani
nekem?
- Reggel például a híradót nézem, mert az apukám azt nézi. Amikor hazajöttem
és tévézhetünk, a Bumi néz tévét, szóval a testvérem
R.: - Ő hány éves?
- Vagy tíz vagy nyolc, másodikos.
R.: - Szóval ahol csak lehet, nézel egy kis tévét?
- Ühm.
R.: - Az fontos neked?
- Ühm.
R.: - De miért, Fruzsi?
- Hát mert legalább nem unatkozom a szobámban.
R.: - A szobádban unatkoznál?
- Ühm.
R.: - Nincs ott mit csinálni?
- Hát nincs, mivel nincs számítógép ott, csak a másik szobában van, és én nem
csinálhatok, szóval én nem számítógépezhetek, csak a Bumi számítógépezhet.
R.: - Hogy néz ki a te családodnak az esti programja?
- Hazamegyünk, átöltözünk, az anyukám megcsinálja a vacsorát, de megvárjuk az
apukámat.
R.: - Addig ti mit csináltok, amíg ő a vacsorát készíti?
- Hát addig legalább én könyörgök, hadd nézzek tévét.
R.: - Megjön a papa.
- Aztán köszöni, hogy elnyomod.
R.: - A tévét?
- Ühüm.
R.: - Nem hagyják, hogy azt nézd, amit szeretnél?
- Nem hagyják.
R.: - Te vagy a legkisebb, igaz?
- Ühüm.
R.: - És vége van akkor a vacsorának és akkor a család mit csinál?
- Az apukám szokta nézni és az anyukám kint takarít a konyhában, mi meg a
Bumival veszekszünk.
R.: - Szoktatok ti beszélgetni apukáddal vagy anyukáddal arról, amit a
tévében láttok?
- Hát nem szoktuk megbeszélni.
R.: - És a Bumival?
- Vele sem. Neki egy titkot sem lehet elárulni, legfeljebb az anyukámnak és ma
össze fogjuk kenni magunkat, krémezünk, kifestjük magunkat, meg ...
R.: - Anyuval, vagy kivel?
- Anyuval, hát igen, azt beszéltük meg.
R.: - Szép leszel, képzelem. Hát ez jó program.
- Ma tévé helyett fogunk összekenni magunkat.
R.: - És ezt te nem bánod, hogy ma elmarad a tévé?
- Nem bánom, legfeljebb a Barátok köztet nézek. Mindennap kell nézni Barátok
köztet, szóval azt nézzük.
R.: - Miért kell, mi az, hogy kell Fruzsi? Ki mondta?
- Én.
R.: - Szívesen fölcserélnéd mindennap egy ilyen kis közös programra az
anyuval vagy apuval a tévénézést?

- Ahá.

2. feladat

Az alábbi táblázatban érveket olvashatsz a televíziózás mellett és ellen. Milyen érvek lehetségesek még?

3. feladat
Értelmezd az alábbi (metaforikus) kifejezéseket! Melyek használhatók a tévézés melletti és melyek a tévézés elleni állásfoglalás megfogalmazása során? Ha van még ötleted, egészítsd ki a sort!

az emberiség megrontója
az emberiség jótevője
az agy rágógumija
idiótadoboz
képláda
ablak a világra

4. feladat
Egy tizenéves iskolás fiú irodalomórán így vélekedett: "Napjainkban nincs szükség kötelező olvasmányokra, mert a film érdekesebb. Ráadásul a kötelezőkből film is készült - elég lenne ezt megnézni, ha már tananyag."
Egyetértesz-e a fenti kijelentéssel? Fogalmazd meg a válaszodat, amelyben a kijelentés ellen vagy mellette érvelsz, 5-6 mondatban!

5. feladat
Egy általános iskolában azért nem választották kötelező olvasmánynak Móra Ferenc A Kincskereső Kisködmön című regényét, mert a tanítónő szerint a műben ábrázolt szegénység ma már elképzelhetetlen Magyarországon.
Kell-e, hogy a kötelező olvasmány a mai korról szóljon? Érdekes lehet-e egy olyan regény, amelyben a szereplők világa, életkörülményei, gondolkodása és viselkedése teljesen eltér a miénktől? Fejtsd ki véleményedet 6-8 mondatban!

II. - Érvelő szövegek 1.

Aiszóposz: A hangya és a tücsök

Hideg tél volt, és vihar zúdult le az Olümposzról. De a hangya sok gabonát hordott össze még aratás idején, és elraktározta a házában. A tücsök meg egy lyukba bújt, s majd meghalt az éhségtől és a nagy hidegtől sanyargatva. A hangyához könyörgött hát: adjon neki az élelemből, hadd egyen egy kis búzát, s ő is életben maradna. A hangya viszont így szólt hozzá: "Hát hol voltál a nyáron? Miért nem gyűjtöttél élelmet az aratáskor?" "Énekeltem és gyönyörködtettem a vándorokat" - felelte a tücsök. A hangya nagy nevetéssel felelte erre: "Hát akkor télen meg táncolj."

A mese arra tanít bennünket, hogy mi sem való előbbre, mint gondoskodni a betevő falatról, és nem henyélni.

La Fontaine : A tücsök meg a hangya

A tücsök dalolt egyre, bár

izzott a nyár,

úgyhogy mikor jött a komor

tél, része gond volt és nyomor:

még egy picinke kis darab

legye, vagy férge sem maradt.

Hát ment is a hangyához át

elpanaszolni nyomorát,

és kérte, adjon néki kölcsön,

zsákjába egy kis magot töltsön,

új aratásig legalább.

"Majd megadom, lesz erre gondom,

nyáron, tücsök-szavamra mondom,

a tőkét meg a kamatát."

Bosszantja a tücsök kalandja,

nem is adott magot a hangya. -

De ezt kérdezte végre tőle:

"Mit tettél a meleg időbe?" -

"Éjjel-nappal munkába voltam,

Fűnek-fának folyton daloltam." -

"Daloltál? rendben van, komám,

Akkor ma táncolj, szaporán.

1. Mi a véleményed az Aiszóposz által megfogalmazott tanulságról? Véleményedet röviden, 1-2 mondatban indokold meg! Használd az érvelés jellemző utaló- és kötőszavait! (Azért ..mert; ha....akkor; egyrészt...másrészt; következésképpen...; tehát...;mivel...; hiszen...; ugyanis...; így aztán...; ezért...)

2. A tücsök és a hangya ugyanarról a dologról egészen másképpen vélekedik. Találd ki, mi lehet az oka eltérő gondolkodásmódjuknak!

HANGYA

"Hát hol voltál a nyáron? Miért nem gyűjtöttél élelmet az aratáskor?" (...) "Hát akkor télen meg táncolj."

"Mit tettél a meleg időbe?" (...) "Daloltál? rendben van, komám, / Akkor ma táncolj, szaporán."

TÜCSÖK

"Énekeltem és gyönyörködtettem a vándorokat" "Éjjel-nappal munkába voltam, Fűnek-fának folyton daloltam."

3. Válaszd ki azt a tételmondatot, amelyikkel inkább egyetértesz, és egészítsd ki egy érvvel!

a) Mások szórakoztatása (a dalolás, éneklés) is munka, mert / hiszen: ..........................
b) Mások szórakoztatása (a dalolás, éneklés) nem tekinthető munkának, mert/hiszen ..........................

4. Képzeld magad 'A mesék igazsága' elnevezésű elképzelt bírósági tárgyalásra!

Ha az előző feladatban az első érvet választottad, akkor a hangya, ha a másodikat, akkor a tücsök szerepében írd le "Megvédem az igazamat ebben a kérdésben ..." kezdetű 5-6 mondatos védőbeszédedet!

5. A tücsökre félig összefagyva találtak rá a mezőn. A tücsök a hangyát, a hangya a tücsköt okolja a helyzet kialakulásáért. Az ügy kivizsgálása érdekében vizsgálatot rendelnek el, beidézik a szomszédokat is kihallgatásra. Az alábbi álláspontok közül válaszd ki azt, amelyikkel inkább azonosulni tudsz, és tanúként érvelj a hangya vagy a tücsök igazsága mellett!

a) Balek lett volna a hangya, ha a tücsköt befogadja.
b) A szívtelen, irigy hangya a tücsköt magára hagyta.

6. Összegző kifejtésben cáfold meg az a) vagy a b) kijelentést!

a) Az állatmesék gyerekeknek szólnak, céljuk a gyönyörködtetés.
b) Az ókori mese tanulsága már igen távol van jelenkorunk emberétől.

I. - Szövegtranszformáció

1. feladat:
A Kis herceg című regény egy részletéből a párbeszédes szöveget átalakítottuk elbeszélővé a következőképpen:

A kis herceg arról kezdett beszélni, mennyire szereti a naplementéket. Meg is akart nézni egyet, az író azonban figyelmeztette, hogy ahhoz várnia kell egy kicsit. A kis herceg nem értette, hogy mire ...

Ugyanez lesz a feladatod a Saint-Exupéry-regény következő részletével kapcsolatban is. Ügyelj arra, hogy minél többet megőrizz az eredeti szövegből, és kerüld el a szóismétléseket!

A kis herceget meglepte, hogy nem kap semmiféle szemrehányást.
Tanácstalanul állt, kezében a burával. Sehogy sem értette a virágnak ezt a kedves szelídségét.
- Hát igen, szeretlek - mondta a virág. - Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás. Különben nem is fontos. Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbálj meg boldog lenni... Hagyd békén azt a burát. Nem kell.
- De a szél...
- Egyáltalán nem vagyok olyan náthás... Virág vagyok: jót fog tenni az éjszaka hűs levegő je.
- De az állatok...
- Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat. Állítólag olyan szépek. Meg aztán ki más látogatna meg? Mert ami téged illet, te messze leszel. A vadállatoktól pedig egy csöppet sem félek. Nekem is vannak karmaim.
És ártatlanul megmutatta a négy tövisét.
- Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan - tette hozzá. - Idegesítő
... Elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj.
Nem akarta, hogy a kis herceg sírni lássa. Kevély virág volt.

2. feladat
Olvasd el a következő novellarészletet, majd 5-10 sorban írj befejezést a történethez!

De hát hiába minden, nagyapán semmi nem segített. Éjszakákon át, napokon, heteken, sőt éveken át nem aludt. Nem aludt, és keservesen panaszkodott arról, hogy nem tud aludni. Már úgy álltunk, hogy mi sem alszunk, felőrli idegeinket a gond, nagyapa miatt.
A család engem küldött el egyik leghíresebb ideggyógyász tanárunkhoz: látogassa meg, és vizsgálja meg szerencsétlen nagyapát. A tanár másnap reggelre ígérte, hogy eljön nagyapához a Márga tér kettőbe. Ezen az éjszakán azonban nagy eset zajlott le a Márga téren. Szemben a kettős számú házzal, a tér túlsó oldalán kigyúlt a Zsuzsánna gőzmalom, s az egész hatemeletes, óriási épület leégett. A tűz még éjfél előtt kezdődött, és "lapzártakor", amint reggel az újságokban olvastuk, még nem oltották el. A főváros egész tűzőrsége kivonult a tűzhöz, gőzfecskendőkkel és tolólétrákkal, a tüzet több ezernyi tömeg nézte végig, három szakasz gyalogos és két szakasz lovas rendőr tartotta fenn a rendet.
Reggel beállítottunk a nagyapához, én és Feri öcsém, hogy ott legyünk, mielőtt a tanár megérkezik. Nagyapához nem nyitottunk be, hadd maradjon békében, hátha így is pihen, ha nem is alszik. Nagymamával és Giza nénémmel, aki nagyapáéknál
aludt, a tűzről beszélgettünk. Óriási volt! A felhőkig lobogtak a lángok. ... De megérkezett a tanár.
- Na, hol a beteg? - kérdezte, de mielőtt bement volna hozzá, odalépett a nyitott ablakhoz, s egy pillantást vetett a malom üszkös romjaira.
Egy percig elnézte a romokat, és csak ennyit mondott:
- Nagy tűz lehetett. Érdekes lehetett. Persze végignézték?
Azután bementünk nagyapához. Nagyapa sárgán és töpörödötten ott feküdt az ágyban, és pislogott.
A tanár bemutatkozott neki, széket tolt az ágyához, s leült a székre. Az első kérdése ez volt:
- Na, mit szól a tűzhöz, öregúr?
Nagyapa nem értette a kérdést. Riadtan pislogott, azt hitte, valami elmebaj miatt vizsgálják:
- Micsoda tűzhöz?

3. feladat

Olvasd el a következő novellarészletet, majd 5-10 sorban írj befejezést a történethez!

(...)
Szomszédunkban lakott a bíró. A bíró csináltatott a fiainak olyan szánkót, hogy annál szebb még nem volt a világon. Még most is sokszor álmodom vele így tél idején. Kőrisfából volt a talpa, diófából a karja, az ülése lószőrvánkos, beterítve bársonyposztóval, a lábtakaróján bolyhos szőnyeg. Be volt festve az egész szép pirosra, tán a kötele is selyemből volt.
Megvolt a mesés szép szánkó, de nem volt, aki húzza. Nagy úr volt akkor Bíró Pali is, Bíró Gyuri is, mind a kettő csak húzatni akarta magát. Engem fogtak be meg egy másik szegény gyereket, a Favágó Jánoskát.
- Egyszer ti húzzátok, máskor mi ülünk benne - biztattak a bíró fiai.
Bántuk is mi a csúfolódást, csakhogy hozzáférhettünk a szánkóhoz.
- Szeretnék már egyszer én is beleülni a szánkóba - motyogtam félősen
Jánoska -, csak egyetlenegyszer, csak egyik saroktól a másikig!
Bíró Gyuri nevetve csördítette meg fejünk fölött a pántlikás ostorát:
- Mást nem kívánnál, kis rongyos? Nem olyan gúnyához csinálták ezt a szánkót, mint a tied.
(...)
Másnapra kerítettünk pénzt. Én a Csacsadér vargától kaptam, mert segítettem neki kivinni a csizmákat a piacra, Jánoska meg eladta a labdáját meg a márvány golyóját, meg a bicskáját a molnárinasnak.
Délután elmentünk a szenesboltba, vettünk a pénzünkön egy szenesládát. A ládát félig megraktuk szalmával, a fenekére szögeztünk két gyalult deszkát, kerítettünk egy ruhaszárító kötelet, s azt ráerősítettük a láda két oldalára. Megvolt a szánkó. Biz az nem egészen olyan volt, mint a bíró fiaié, de éppúgy csúszott.
Az udvaron próbáltuk ki, mert az utcára szégyelltünk kimenni a másik szánkó miatt. Hanem az udvar kicsi volt. Megegyeztünk, hogy kimegyünk a falu végére, ahol senki se lát. Közökön, zig-zug utcákon bujkáltunk kifelé, hogy ne találkozzunk a bíró fiaival. Fújt a szél kegyetlen, sodorta a tetőkről az arcunkba a havat, de nem törődtünk vele.
Csak arra gondoltunk, hogy milyen jó lesz szánkóba ülni Először Jánoska ül bele, én elhúzom a kis erdőig, ő meg engem vissza. Jaj, istenem, de jó lesz! Kiértünk a falu végére. Az utolsó ház a Kati nénié volt, az öreg koldus-asszonyé. Rogyott kis szalmás kunyhó, se udvara, se kerítése. Most csupa hó és jégcsap az egész kunyhó, csupa dér még az ajtókilincs is. A Kati néni kutyája, a szegény Morzsa, ott nyöszörgött a küszöbön.
- Megállj, Ferkó - mondta a Jánoska -, eresszük be ezt a szegény kutyát, mert megveszi idekint az isten hidege. Az öregasszony bizonyosan alszik.Belöktük az ajtót, a Morzsa csaholva szaladt előre.
Kati néni ott gubbasztott a vackán, elkékült orcával, dideregve vékony kendőjében. Olyan hideg volt odabent, hogy még a tűzhely sarkait is kivirágozta a dér.
(...)